Álboldogság

A zenét csak ketten halljuk: Te és én
miközben a lábunkat lóbáljuk a Világ peremén
Elszaladunk, és fogócskázunk a Boldogság mezején...
Felébredünk...szétnézek... de itt nincs más: csak én.

Elbújtál előlem, vagy soha nem is voltál?
Sírnék talán... hogy elmentél, itt hagytál
DE nem vagy több, mint Álomalak, becsaptál
nem kérek többet, én élek,az igazai kell, a Valóság.

    Szeretek írni... Tudom, van még mit tanulnom, de jólesik megosztani mással is a gondolataimat. Ha a gondolataim nem tetszenek, nem kell elolvasni, ha pedig építő jellegű kritikával szolgálnál... na, annak igazán örülnék. :D
    Írok még ide pár sort magamról, hátha érdekel. :D  Jelenleg 17 éves vagyok, gimnáziumban tanulok. Nem is akár milyenben! Igazán különleges hely! Szeretek tanulni-persze csak azt, ami engem is érdekel. Szeretem a barátaimat, és szeretek új embereket megismerni. A feltűnést is szeretem, meg az olvasást és a zenét... és a kirándulásokat... és a vicceket... és nagyon sok mindent.
    Gyűlölni nem tudok. Mert ha valamit gyűlölök, akkor igazából már foglalkoztam is vele, én pedig úgy gondolom, azzal éreztethetjük leginkább valakivel, hogy nem kedveljük, ha nem is foglalkozunk vele. Ezért inkább közömbös vagyok, mintsem gyűlölködő.    
    Szeretem a filmeket is. A kedvenceim: Rekviem egy álomért, Békés harcos útja, Sulihuligánok, P.S.:I love you, Szerelem sokadik látásra, Battle Royale, Kill Bill 1-2, Huligánok, Borat... ésatöbbi, ésatöbbi...
    Remélem kedved leled majd az írásaimban, Kedves Olvasó!
                                                                           
                                                                            Üdvözlettel: Krisztinanoémi