Nem tudom mit írjak, de lassan elkap az ihlet,
 megkapom mindazt, ami mára engem illet.
Azaz csak illetne, mert nem szolgálok rá,
a babérkoszorú, tudom, úgyis másra vár.
Ez kár, de valahogy mégse hoz lázba,
hogy lesz-e Magyarországon eutanázia,
mert ha igen, nekem akkor is rossz lesz,
mindenki a maga módján ugyanúgy csak tesz-vesz...
Velem lesz vagy hitet veszt, nem tudom hogy mi jobb,
mert nélkülem az élet jobb mint eddig bármi volt.
Az önkritika már nem ciki, lassan és is belátom,
ez a műfaj kib*szottul nem az én világom,
mert sokat érek vele, hogy írok néhány sort,
mikor tudom, hogy úgyse változtathatom meg vele ezt a kort.
Gyűlölj most már tényleg, ezt az egyet kérem,
küldj el gyorsan, hogy menjek a fenébe.
 és nyugodt lélekkel megyek át a Pokolra,
ha tudom, nem vett mindig körbe hazugságok sora.
Megköszönöm barátaim, hogy néhányótok kiállt mellettem,
meg azoknak is tenksz, akik mindig csak átvertek.
Nem haragszom kajak, hogy eszközként használtatok,
legalább abban a tudatban lépek le, hogy valahogy mégis boldogultok.
Áldásom rátok, kapjátok be a bal bokám,
műveletlen bunkó, azt se tudod, ki volt Sandokan?! Ámen.