Miért nem a másik irányba hajlik a térdünk?

Óh, korlátolt emberiség!

Jajszóval miért nyugtázzuk

ha sípcsontunk kifelé néz?

Vagy ha eltörik az orrunk

és kipurcan a porcunk

miért nem nevetünk?

A plasztikvilág pótolja

ha le is szakad mind a 20 körmöd.

Műköröm, művégtag, üvegszem...

Már észre se veszem ahogyan öregszem

mert botox-szal ránctalanítom a szemkörnyékem.

Óh, de nem!

Ajkaimban még nincs kollagén,

és csak az ovisok mondják rám hogy bányrém!

Kivetettem két bordámat, a zsírleszívás is megvolt,

alakom hasonló ahhoz, ki épp egy etióp

eltekintve a haspuffadástól, meg a nulla mellektől

szilikonpárnám mindenkit szőnyeg alá söpör.

Szörnyű látomásversem mostmár befejezem,

anya azt mondta: a blogra ki ne tegyem!

De egye fene, Tetókámnak tetszik,

ráhallgattam, ezer bocsi, mindenkinek puszi!