A szobám éjszakánként harctérré változik.

Hol egy bohóc, hol egy katona, ki a fejemre pályázik.

A sötétben a szék sem az többé, aminek hittem,

egy pokrócba bújt kísértet integet éppen.

A tücsökzene lassan rekviemmé változik,

a szekrény cellává avanzsálódik,

a monitor csattanása tiszta csatazaj!

A paplan rajtam... ápol, s eltakar.

Nem baj... úgyis itt a reggel,

-de nem-... fél 7 lehet, és nem szól a vekker!!

Sosem ér már véget a rémálom?

Hirtelen magam egy felhőn találom.

És egy hang hasít a fülembe...

mintha az ég alattam szétrepedne...!

Megrázkódom, kimegy a szememből az álom...

"Anya! Ha mégegyszer feltéped a függönyt, akkor..."

Észre sem vettem, mégis felébredtem,

a szidást lehet, hogy félretehetem, hiszen

sem a felhőről nem pottyantam le,

sem a csatatéren nem öltek meg.

Fenébe a Battle Royale 2-vel, a Requiemmel,

meg én mit bánom, de horrorfilmet többet,

nem nézek. (vagy majd máshogy...)