Elindultam hazafelé az úttesten
és olyat láttam, majd' hanyatestem
csak a lélekjelenlét tartotta testem
a rémülettől még percekig remegtem
a lábaimat gyorsan szedtem
félig szálltam, féli mentem.
De visszatért a nyugalmam mentem
amikor a kivilágított járdához értem.
Sajnos már igazából nem értem
mi az mitől úgy féltem
hogy 1,5 km/h-ról felgyorsult a sebességem.
Séta
2008.07.31. 18:46Címkék: érdekes vers én poén
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr35594776
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.