Mit ér a gesztenye, ami a fáról épp az előbb pottyant a fejedre?
Mit ér a cseresznye, amit így októberbe' nem találsz másutt csak befőttbe...
És mit ér az álom, az élet, a firka, a pletyka...
talán soha nem lesz senki, ki meghallgassa
kedélyeid lecsillapítsa, álmodat elhozza
fekvésed ringassa...

Csak könnyed szürke köd az októberi égen,
jó lenne ha valami elmosná, egy Deutschlandból jött Regen...
Az ábrándot, miben oly sokszor csalódtál
de annyi minden kapcsán bele kapaszkodnál
még ameddig világ a világ
és majd tavaszonként nyílik a virág
és elhullik majd ősszel
és befedi a hó
a csonttá fagyott tájon álom a takaró.