Csak gumivalAz élet olyan mint egy lyukas kotoncsordogálnak a napjaink mint a sperma a lyukonés kibaszott szopás a mai napomleülök a sarokba és elsírom bánatomközben a féloldalas hajam a szemembe rázomés egy műanyagkéssel az ereimet nyiszálom.

Furcsa, nem furcsa... melankólikusan boldog vagyok. Olyan jó... nem hazudni magamnak, másnak... nem is akarok... nem is próbálok. Nehéz ez. Mármint akkor nem jöttem rá erre, hogy becsapom magam. Csak ha tudnám, mit kéne érezni, sokkal könnyebb lenne, viszont helyettem senki sem kann…