Fáj-e a világnakha gyalázza gyermeketerem még gyümölcsötha elszárad a gyökereaz életadó Fánakélnél halott bolygónahol nincs szeretetcsak közömbösségüss meg engemáradjon a melegségérezzek valamitmint a fájdalmat Földanyaha tiporja összes lánya-fiavíz nélküli…

Sokat gondolkodtam azonmegfagy-e a könny a havonvagy fiktív érzelmi dimenziókbangördül tovább még ezer arconés túl a harcokon, a halál-hegyekenvérszerződéstől vöröslő ujjbegyekenújjászületik a megbocsátás?Te is erre vársz.A megbékélésre.Az Istentől való…

Furcsa, nem furcsa... melankólikusan boldog vagyok. Olyan jó... nem hazudni magamnak, másnak... nem is akarok... nem is próbálok. Nehéz ez. Mármint akkor nem jöttem rá erre, hogy becsapom magam. Csak ha tudnám, mit kéne érezni, sokkal könnyebb lenne, viszont helyettem senki sem kann…