Fáj-e a világnak
ha gyalázza gyermeke
terem még gyümölcsöt
ha elszárad a gyökere
az életadó Fának
élnél halott bolygón
ahol nincs szeretet
csak közömbösség
üss meg engem
áradjon a melegség
érezzek valamit
mint a fájdalmat Földanya
ha tiporja összes lánya-fia
víz nélküli oázis
száraz sivatag
nem szeretsz és nem gyülölsz
beszélj, ne légy hallgatag.
Haragudj rám
hazudd hogy szeretsz
ölelj ha akarsz
ha akarod megvetsz
kérd a magad istenét
pogány szenvedő
ha szíved üres
Atyád nem lesz szerető
se haragos
nem bocsájt meg többé
és nem is büntet
és te halhatatlan leszel
mert soha nem is éltél.

 

Címkék: vers én fájdalom érzés érzéketlenség közömbösség

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr491286195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása