Sokat gondolkodtam azon
megfagy-e a könny a havon
vagy fiktív érzelmi dimenziókban
gördül tovább még ezer arcon
és túl a harcokon, a halál-hegyeken
vérszerződéstől vöröslő ujjbegyeken
újjászületik a megbocsátás?
Te is erre vársz.
A megbékélésre.
Az Istentől való anti-termtésre
hogy Parnassus lépcsőin fölfelé futhass
"ehess,ihass,ölelhess,alhass"
ne legyenek szavaid
csak érzések tőled
Nem is tudod, ez mennyi embert éltet:
Halhatatlannak lenni a halál után.
Futurum perfectum
2009.06.15. 12:26Címkék: vers latin én szép attila érettségi versek 1976 érzés józsef antológia dimenziók látomás fiktív parnassus
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr211186088
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.