A férfiak...
túl sok emócionális diszturbanciában szenvedőt ismerek.
valóban rémes, sőt ijesztő
hogy ez a kor mikre képes!
Azt hiszi, hogy egy kis kavarás után
feleségül akarok hozzá menni
és elkezd hazudozni, kerülni
és azt hiszi, hogy ő az okos.
Na ja, de némileg hasonló, ha nem is közös a diszkurzus.
Mert még elkapom és beolvasok neki
mielőtt megkönnyebbülne
mert ekkora faszfej ne maradjon már
legalább így a többi nőnek segítek;
a közösségi munkámat elvégzem
és dolgozhatok az életcélomon, az üdvözülésen
így közben semmit sem kell éreznem
mert szerelmetlen állapotban unalmas az élet
szerelmesen meg még szarabb, mert
kötötten kellene élnem
meg különben is ki a fasz néz rám
mikor undorító vagyok
én se szívesen nézek tükörbe
és a stílusom se az a finom nőies
így hát... evan...
jöjjön a konklúzió
magányosan döglök meg. :)