József Attila: Majd megöregszel Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz – azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopogs nem lesz emlék, melyben magadra hagyna. Lesz vén ebed, s az melléd települ. Nappal pihensz majd, széken szunyókálva, mert éjjel félni fogsz…

Furcsa, nem furcsa... melankólikusan boldog vagyok. Olyan jó... nem hazudni magamnak, másnak... nem is akarok... nem is próbálok. Nehéz ez. Mármint akkor nem jöttem rá erre, hogy becsapom magam. Csak ha tudnám, mit kéne érezni, sokkal könnyebb lenne, viszont helyettem senki sem kann…

Soha nem voltam még ilyen jól! Ritkán vagyok boldog, de így mint most...! Nem kell többé azzal terhelnem magam, hogy olyasmit akark érezni, amit képtelen vagyok. És többé azt sem próbálom elhitetni magammal, hogy enegm lehet szeretni, mert nem. De bizonyára több ilyen emebr él a…