Merről érkezik bús havat ontva az északi szél
álommá téve az ébrenlétet, minden lélekért
eljő, ha kedve halállal vegyes, megmérgezi
tiszta bensődből azt, ami egykor kedves
volt, s nem marad már őszinte csak a hold
aki ezer meg ezer szüzet elrabolt
kedvére tenni a kék égboltnak, fekete játék
lidérc valóság megbecsteleníti a valódat.

Jön a tél, az északi szél
elaltat, s lelket rabol
elhinti a halál mérgét
-kedvességed elhal-
és őszinte már csak a hold
aki szüzeket rabolt az égboltnak
fekete lidérc kéjenc
megbecsteleníti a valódat
új életre éhes.

koradélben...

kedves néző, olvasó
ön hallott-e már olyanról
hogy elefentcsántból bébi lett
és három napig nem evett
semmi mást csak kókuszdiót
és szétdúlta a kis házikót
csörtetett csattogot puffogott
még több kókuszdiót adjatok.


Fiktív-alternatív elkeseredett lány dala, aki nagyon 30y fan, de az élete kisiklott

Azt hittem érdemes
szexelni csak azért
hogy a nagylányt megjátsszam
és aztán az egész
életem elcsúszzon
vagy beindulhatna
rám még valaki
ha unatkozna...
Sétálnák egyet kinn
a messzi körúton
aztán bokorba be
nézik hogy mi mozog
bár tudtam volna
hogy ez lesz a vége
nem mentem volna be
először a wc-be...
ahol túlestem
a tűzkeresztségen
alkoholmámorban
és félelemben
de mostmár elúszott
úgyérzem minden már
kizárt hogy a szőke herceg
valahol rám is vár.
 

menekülő fekete kő epekő
elő tör, mily meglepő
hogy az ember esendő
lesújt a teremtő
szirénázva elvisz a mentő
és ha ott a megmentő
nem vár rád a temető
csak később a tető
öngyilkosságot tettető
hogy nincs benne erő
ugrik, jön a szemfedő
a szép szó nem volt elegendő
hiába volt tápláló emlő
az elméje minduntalan sötétedő
bevonzotta a fekete erdő.
 

ákombákom írásommal vésem a csuklódba
hogy elfelejteni ne tudd, mi volt az az óra
amikor csak teveled és énvelem és miketten egyszerre
néztünk fel a háztetőről a csillagmentes sötétre

a láthatatlan tüzijáték szikrái fejünkre hullottak
fájdalmas álsebeink soha el nem múltak
igazat mondtunk egymásnak sosem és mindig
lelkünk poharából nem tudtunk valóságot inni.

nyeltük a sok mérget, amit a sors adott
ha nem fájt eléggé, kértünk még egy kortyot
mert úgy hittük, hogy egy idő után a keserűt
felváltja az édes, mint bánatot a derű.

most a bőrödbe vágom a közös igazságot
a vér a pecsétje, tudom hogy fáj, de hagyom
hogy lecsorogjon a csuklódon, mint az elmúlt idő
nekem is fáj, én is érzem, egykor bennünk volt az erő.

Fiktív 21. századi szerelmes vers az álomférfitől, aki nem létezik, de jobb is így...

Krisztinanoémi, te istennő
minden férfi álma
csak csettintened kéne
és minden pasi "állna"
csokibarna szemeiddel megigéztél engem
lágy hangod hallatán elélvezek menten
búzaszőke hajad olyan mint a végtelen
ha a közeledben vagyok, nem vakarom a végbelem.
és a költészeted... nagyobb vagy mint Petőfi
akitől csak az Anyám tyúkját ismerem, de előg ebből ennyi
tested íve mint az íj, kecses és feszes
ahogy a nadrágom ágyéktájon, ha tekinteted keres.
Légy az enyém, ne tiltakozz, látod verset is írtam
vetkőzzél le szépen gyorsan, mert régen dugtam.

 

Micimackó egyik reggel bal lábbal kelt fel
eldöntötte hogy méz helyett aznap tequilát vedel
és baszik a többiekre, így beleszart egy csuporba
azt vitte el magával, mikor Malackához ment látogatóba.

Szegény sertés meglepődött Mackó bunkóságán
felvette a latexruhát, és kipróbálta ostorát
Micimackó hájas seggén szép nagyokat csattogot
ha irányt vétett a malac, ki is pergett néhány fog.

Hiperaktív tigris koma se maradt ki a jóból
néhány tűnyi heroinnal szaladt ki a boltból
pattogot, hogy ő is akar nagyokat élvezni
így hát Micimackónak kellett tigris elé térdelni.

Szegény medve hazaérvén kezdett józanodni
átment hozzá a pedofil kanga, de csak azt mondta:-ennyi?
ha hozzánk jöttél volna jobban lennél talán
a mi privát partynkból nem maradt ki az anál.

Leszállt az este a százholdas pagonyra
Micimackó a sebeit végre rendbe rakta
lefekvéskor A.A. Milnéhez imádkozott
és megfogadta, hogy többé nem iszik alkoholt.
 

mondanék valamit, de ne vedd sértésnek
vegyünk most elejét minden érzésnek
ne tegyük ki magunkat számonkérésnek
csak egyezünk ki egy döntetlenben
hogy jó volt veled, de tovább köszi nem
tudom, hogy ezt most te majd megérted
és nem veszünk össze azon
ki kit miért hagyott magára vajon
hogy nélküled hideg lenne kinn feküdni a havon
mert te voltál minden kincs és vagyon
és hogy a hidegben megfagyjak, gonosz vagy hogy hagyod...
ez a szép bennünk, hogy sosem volt ilyen
és még ilyenebb sem, legalábbis azt hiszem
mert amit nem kezdtünk el soha,
annak nem lehet rossz vége
alfa nélkül omega nem jöhet a képbe
szóval hepienddel búcsúzni, ami inkább üdvözlés
Isten hozott nálam, de már inkább mennék
csak belépni kilépni, ez egy forgóajtó
nincs mögötte helyiség, csak kerget az adó
a kapó, amit sose látsz meg,
tudod te is: csak áttetsző üveg
szóval a helló-viszlát mostmár aktuális
én is téged, ja meg anyukám is.
 

Kilégzés
belégzés
menetelés
kelés
esés
sötét este
olyan rémmesés
nem tudok aludni
csak folyton gondolni
arra hogy szerelmet vallani
hamis ígéretet adni
megéri-e ha hamarabb hagysz el
mint ahogy én akarlak téged
hogy nem láthatom a tragikus véget
telesírt párnák között összeroskadni
elkezdeni, gyorsan abbahagyni
csak lapozni, lapozni
itt az új fejezet
neked és nekem is tovább kell mennem
enni, inni, csókolni, dugni
használni, megvetni
hazudni, kidobni
értelmetlen párnacsaták közt
szeretlek/nem szeretlek harcot vívni
éjszakánként miattad sírni
tűzet rakni, eloltani
vétkezni, aztán meggyónni
és ne hagyj el kérlek
jó leszek ezentúl
csak jussunk ezen túl
figyelj, te vagy nekem a víz
a tejbepapiban a gríz
éjszakában az álom
kár hogy ez ijesztő, csak a végét várom
hogy izzadságban úszva a reggel rám találjon
csorgó könnycseppek az állon
nem is voltál semmi,
csak egy figura, de majd újat kreálok
álmatlan éjjelenként
mikor beparázok
hogy nincsen több álom, elfogy a szerető
halovány nőalak, tápláló emlő
már úgyse kell senkinek, éljen a szilikon
én meg itt maradok
egyedül, kívül magamon.

A jó ***** ***** ***** **** * ********* exembe.OMG, miért hittem azt hogy szeretem? Miért hittem azt hogy szeret? Undorodok. Magamtól. Mindentől. Blőá. Egy soviniszta, beképzelt köcsög. Remélem boldog, és sok új barátra tett szert. Ja, és remélem talál majd hozzá illő, igényes, intelligens, gyönyörű barátnőt aki leszopná. Ennyit róla.

Konklúzió: Ideges vagyok, szóval őszinte vagyok. A szerelem nem létezik. Sőt semmi, amiben hisz a sok manipulatív ember. Az élet SZAR.
 

Merről fúj a szél új irányba minket
mint az ősszel örvénylő leveleket
egymással érintkezve násztáncot járva
boldog a szív, remeg a láb, de jéghideg a járda.

lehűlt valóság, eloltott tüzek
hamis apácák, kurtizán szüzek
te sem vagy már itt nekem
olyanná váltam, mint a lemerült elem.

levél elem, földanya gyermeke
világ árvája, ámor kegyeltje
nem akarok szeretni, nem váltok világot
kiállok a világ szélére, nemet onnan kiáltok.

a böjt és az öröm egyensúlyban tart
lendület és tenni akarás, de csak életlen kard
amit törtött kezeddel sután próbálsz forgatni
nincs esélyed győzelemre,az élet csupán ennyi.
 

ébressz fel, ha nem látnék a szemhéjon át
egy rétegen keresztül még homályos a világ
nem látlak, csak annak aminek akarlak
ne haragudj, szólj ha most zavarlak
csak tudni akarom, mennyi a dioptria
ami ahhoz kell, hogy végre lássak
valamit, amiről azt hittem nem létezik
mégis dereng valami, hogy valaki megteszi
és te vagy az a valaki, másnak kiteregeti
elhinti, elejti csak velem közleni felejti
el mint azt hogy létezek mint olyan
vagy hogy vagyok leszek voltam
és ez olyan vicces, hogy nevetned kell
nekem meg menni a falnak fejjel
mi az a szenvedés, amit el nem viselek:
a hazugságáradat, nem tudom a nevedet
nem láttalak még soha
de ahányszor átvertél inkább
ne is tudjam, nem vagyok ostoba.

 

szar szar szar ember élet világ hal
bűzlik mint a rothadt hering
szexelj gyere bébi megint
ne vágd fel az ereidet
megjegyeztem a neveket
te velem voltál, talán lehetsz
valakinek címkézett senki
mindenttudó alacsony dzsentri
földnélküli paraszt lélektelen csábító
lődd be magad újra, telefonnak hitt vasalót
vegyél a kezedbe és tárcsázz a deszkán
nihilteli életeddel sétálhatsz az utcán
kézenfogva, karolkozva, ez az igaz szerelem
és hogy erre rájöttem, felesleges keresnem.
 

Úgy szakad rád
mint viharfelhőből a jég
nézel, leszakadt az ég?
nem, csak a láb remeg és a kéz jár
közel van valami, kár hogy nem látsz
aspektusvakság. sajnálatos tény
ezen nem segíthet semmilyen vény
bár ez csak egy vélemény
ne add fel, mindig van remény
ha már az a valami rádszakadt
most az egyszer ne hagyd magad
járj után, érezz, hallj és láss
hogy a valóságban minnél mélyebbre áss:
Nem segíthet rajtad más
csak egy kiadós dugás.
 

boldogságba szédülés
rémálomból ébredés
hirtelen földetérés
és csak nyom a világ lefelé
elérni a középpontot
az még éppen kevés
szedd össze magad
és nyisd ki a bensőd
mutasd meg ki vagy

félsz tőlem? nem harapok
vagy csak kicsit, ha akarod
nyisd ki a bensőd
ömöljenek a belek
én itt vagyok veled,
és fogom a kezed
őrült lettem
ezt tetted velem
aki voltam régen
az már csak összegyúrt újság
amivel kutyaszart szednek

gyere velem, add a kezed
megmutatom mi jó neked
innen már nincs visszaút
üldöz a mámor
elér a kéj
öngyilkos lett Ámor
szégyellsz, vagy akarsz
ne most gondolkodj
hallom, hogy az ajtón kaparsz
felőlem lehetsz kutya
hozom a pórázod

az ostorcsapások száma szerint
imádd az akaratomat
látod mit tettél?
megőrítettél
maradj veszteg
nem menekülsz
örökké az enyém lettél.
 

Fekete tó partján érte el az álom
ahogy feküdt az avarágyon
fázott, de fáradt volt
nem bírt menni
követni a kitaposott utat
csak feküdt tehetetlenül
várta, hogy felfalja az éji vad.

Lépések zaja keltette fel
fényes ruhában jött az idegen
mennie kellet, érezte
nem volt visszaút
csak szorította az idegen kezét
kiért a rengetegből,
de sohasem tudta meg a nevét.

ki lehet a csoda, akiért menni érdemes
ki oltja szomjadat, ha hangod rekedtes
ki keresi szüntelenül hozzád az utat
kinek vagy olyan fontos, hogy a szeretete a ragaszkodáson túlmutat…?

te csak várj rám, és én megígérem, hogy sietek
mondtam már sokszor, és te mindig elhitted
-pedig tudod, hogy hazudok, mint eddig-
mégis vársz rám türelemmel.

felhívsz zaklatottan, de az élet nem ilyen
várj rám, egyszer megyek úgyis, hidd el
-talán holnap, talán csak 10 év múlva-
addig visszaélek a reménnyel.

mennék most már, csak sajnos késő
mást szánt neked, mint nekem a jövő
-nézlek, de már nem látlak szépnek-
élettelen testeden vérfoltok, melletted fecskendő.
 

azt mondtad hogy ugorjak,
de én nagyon féltem,
s mielőtt még visszakoztál volna mégis
én már földet értem
szar dolog a bizalom,
mert olyan mint a gyertya
nagyobbra csap a lángja
mint amekkora a kanóca
és elolvad mint a viasztest
bármily meglepő
ugrottam és nem kaptál el
kapcsolatunk felejtős.
 

Minden nőnek álma, Pala!
miért hagytál el mégis minket?
nem voltak elég vonzóak
a tudásra éhes tekintetek?
nem voltunk elég jók,
tán sokat szöszmötöltünk?!
mellszőreid burjánzását
mindig megfigyeltük
és most elhagytál
a szívünk darabokra szakadt
Pala van szőr, a diákok álma
emlékezz ránk akkor is,
ha le vagy borotválva
 

áru vagy, önként hagyod hogy használjanak, de még úgy sem kellesz senkinek mert roncs vagy, hülyének néznek, gyűlölnek, megvetnek, te meg csak nézel ki a fejedből, hogy szajhasorból sem kelsz el soha, pedig egyszer régen voltál valaki, legalábbis úgy hitted. csodálkozol, hogy felesleges vagy? ezt dobta a gép. nem az élet szar, te vagy szar. a miért-kérdéseket magadnak tedd fel, mert nálad jobban senki sem tudja.

"tépj szét
nem baj ha gyűlölsz
a pénzedért megteheted
szidj még
nem gond ha ütsz is
ez többeket úgyis az égig emelt"
...

kilélegeztelek

...

az élet olyan kudarcok sorozota,
olyan bukásoké,
melyekkel mindig előrébb esel,
kénytelen vagy felállni,
de ha már az sikerült
a célhoz közelebb jutottál.
És mi a cél?
Mindenkinek egy célja van az életben:
a Halál.
Ha nem lennének akadályok,
akkor talán sosem halnánk meg?
Az akadályok nem szükségesek,
az élet egy földút.
Láttál már földutat?
Hepehupás, sáros, göröngyös
néhol állattetemekre bukkansz
hátrahőkölsz, de ki tudja mi van mögötted...
mész tovább, a halál felé
a magasztos cél felé
semmi
ez az értelem maga

 

a hóban fekszem
milliárdnyi pelyhet pusztítva
egy percre sem bánom
ez a perc boldog
és nem emlékszem rá újra

mert elsuhan
mint én melletted
nem láttál, én nem köszöntem
csak mentem, és most pusztítok
milliárdnyi pelyhet

a könnyeik átnedvesítik a ruhám
ne sírjatok, én is fázom
egy leszek veletek
jéggé válok

és ha sírnék lenne jégkönnyem
célom, álmom, reményem
ám kiapadt a belső forrás
nem lesz többé könnyhullatás
se felhőtlen kacaj, vagy parádé
olvad a hó, fagy a lelkem
ami voltam, már az enyészeté.
 

 Sikeresen elment a hangom (Reno... :D), de egy költőt nem lehet ilyen egyszerűen elhallgattatni!!! Szóval hamarosan felteszem a legutóbbi verseimet is, bár nem hiszem, hogy tűkön ülnétek, de ki tudja... :D Addig is mindenkinek boldog csütörtököt!

ahol nem várod, ott jön el
titokban, csendesen
pillangók a gyomorban
érzed, mikor menned kell
az érzés csak űz
mint a sebes hurrikán
gyorsan megkönnyebülsz hasmenés után...