A végtelen közepén ülünk,
közöttünk mécses ég
mellettünk csend, de felettünk
hatalmasat zendül a bíborszín-ég.
Szívzápor zúdul a kopár semmire,
menekül minden, csak mi nem tudunk
közös lánc tart bennünket össze
mélyre rögzül, így nyugodtan várunk.
Mert tudjuk:Ha Halál jön? Kikacagjuk!
Mit árthat ugyan nekünk,
rég szerelem-veremben vagyunk.
az élet után is együtt leszünk.
Ha boldogság a zápor neve?
Megfürösztjük egymást
béke olvad a lélekbe
ami valaha bántott, már nem fáj.
Fivérem
'Ez nehéz,' mondta, 'istentelenül nehéz.
Igazságtalanság, hogy most először esek így össze!
Még haldoklik a természet, a kukoricaföldek végtelenek
a szavak falevélként hullanak örökké, de végesen.
Ő elnémul, csak fekszik szótlanul.
A nyelőcsövében műanyag cső,
órákon át csuklik, a nyeléshez sem maradt már erő.
Még megmozdul a jobb karja,
mellyel a húsos liliomként csüngő balját tartja.
A hüvelykujját kiegyenesíti,
még a végórában is jelet ad,
fehér, vékony gyermekbőrbe bújik
aggodó kezembe még egyszer belekap.
Keresem a közös vonásokat, amik csak a mieink,
nyugtalanság és türelmetlenség járja át
nincs idő az időre... ez a 24.-ik óra
a múltban találom magam
egy olyan világban, ami olyan mint egy mező békákkal
mint egy vizesárok angolnákkal (szabad lét)
és később egy fogadás, ping-pong
házirend és 52 kártya
a három dobókocka
folytonos, féktelen éhség
(Majd én megöregszem helyetted!
Eszem a fácánt, érzem az erdő illatát...)
A végzet kinyilvánítatott.
Tüdeje helyett gép mozog.
A váladékot elszívja
szörnyű kereplést hallat a rekeszizma.
Utolsó mozdulatát végezte, egy bágyadt kacsintást
Megkezdődik a lélekvándorlás.
Elrendeződés, egy adag kimérése.
A test még zsugordik
és hirtelen az arc holtra válik:
egy ránc, egy görcs
egy merev, vad pillantás
elviselhetetlen világos,
eszelős zsarnoki düh és ijedtség.
Vajon mit lát?
Engem, aki szégyenteljesen elfordul,
és gyáván a könnyeibe temetkezik?
Aztán holnap lesz, megoldódnak a szíjak
és ő már az örökkévalóság része.
(saját fordítás)
BROER (Hugo Claus)
'Het is hard,' zei hij, 'godverdomme hard.
En onrechtvaardig, voor het eerst word ik mager.'
Nog de herfst buiten, een maïsveld tot de einder,
het woord valt, einder, eindig.
Dan geen woord meer van hem.
In zijn slokdarm de plastic slang.
Hij hikt uren lang. Kan niet slikken.
Nog beweging in de rechterhand
die de linker draagt als een vette lelie.
De hand steekt zijn duim omhoog.
Hij blijft seinen tot in zijn laatste verval.
Hij heeft wit kindervel gekregen.
Hij knijpt in mijn angstige hand.
Ik zoek nog naar een gelijkenis, de onze,
de onrust van haar,
het ongeduld van hem (geen tijd voor tijd),
en ik beland in ons eerste verleden,
dat van een wereld als een weide met kikkers,
als een sloot met paling
en later weddenschappen, tafeltennis,
huishoudelijke wetten, de 52 kaarten,
de drie dobbelstenen
en aldoor de tomeloze honger.
(Ik word oud in plaats van jou.
Ik eet fazant en ruik het bos.)
Nu is zijn behuizing afgemeten.
De machine ademt voor hem.
Slijm wordt weggezogen.
Een ratel uit zijn middenrif,
en dan zijn laatste beweging, een lome knipoog.
Zielsverhuizing. Een ordening. Een portie afgesneden.
Het lijf nog verminderend
en dan plots in zijn gezicht dat dood was
een frons en een kramp
en dan een gesperde, woeste blik,
ondraaglijk helder, de woede en schrik
van een tiran. Wat ziet hij ? Mij, een man
die zich afwendt, laf verbaasd over zijn tranen?
Dan is het morgen en maakt men de riemen los.
En hij dan voorgoed
Miközben 20 percen keresztül a mozdulatlan Rigó IC-n ültem, a következő gondolat fogalmazódott meg bennem:
-Az egyetem olyan, mint a Super Mario játék.
-Minden szint egy félévet jelent.
-A szintek során vannak ellenségek, azok a zh-k; ugyanakkor van zöld gomba, piros gomba, csillag, és virág; ezek a barátok, a bulik, a kellemes élmények.
-Minden szint főellenséggel zárul, na azok a vizsgák.
-Nem szeretek várakozni.... :)
Elkészült az index, igen!
A neptun terhelt,
a hallgató pihen,
illetve szeretne
még egy keveset pihenni
de a vizsgák végét
az új félév jelenti.
Egy perc szusszanás sincs,
kötelezőt olvas a nép,
a meggyötört nép az egyetemen
hiába mondják,hogy az egész
bolognai rendszer a begyemben
készülnek mégis, legalábbis próbálnak
eleget tenni majd a következő vizsgáknak
Pató Pál úr nem díjazná az igyekezetet
hej ráérünk arra még
de amíg az ösztöndíj meg nem érkezett
az ötös zh és a jó évvégi vizsga a cél
legyen ez a szívünkön az acél
a nemes elhatározás
kezdőthet az olvasás
és a tudásfelhalmozás.
Megjegyzés: DE-BTK-ról mondták: Boldogok a lelki szegények, övék a főépület.
Téli-tücskök zengenek most álomtalan altatót
elzavarták tőlem messze a nyugtot hozó manót
egyre csak zizzen egy szomorú dal
nélküled olyan vagyok én, mint a hálóban vergődő hal.
Vízben, de mégis messze a víztől
fogságban tart a távolság
bár elrepülne ez a két nap
és jönne a végeláthatatlan boldogság
melytől minden akadály ledől.
Hozott
egy hópelyhet
magával a reggeli szellő
és letette
a fagyott tócsára
-mintha
a gyermeke lett volna-
óvatosan vigyázva,
nehogy
törjön a milliónyi hókristály
billiónyi darabra
vagy haljon meg
egy kéménybe hullva némán
hol emléke
sem marad, elolvad
lecsorog
párolog
elmúlik... de nézd, hát
pici volt a hópehely
mégis olyan fontos
valakinek
pedig sok van belőle
de mindegyik más
valahogy, valamiben
egy-egy félszeg
szerelmi vallomás
különböző hasonmás
mert valaki szereti
a havat
a telet
a halandóságot...
Valaki szeret téged, hópehely
vagy.
ott voltunk,mi ketten
csend volt, és meleg
sötét, mint egy rossz álom
de te ott voltál velem.
velem és mellettem
fogtuk egymást,
mint a nyálas filmekben
a béna színészek
de ez olyan igazi volt
hogy a bőrömön éreztem
milyen forró a bőröd.
rosszul voltál
én sírtam
de hogy te velem voltál
és én a kezed foghattam
ez az érzés van
de valahogy leírhatatlan.
Talán így a legegyszerűbb: Szeretlek téged!
Minden Kedves Olvasómnak nagyon boldog karácsonyt kívánok! Járjon mindenkinél izmos Jézuska! (:
Globálisan felmelegedett karácsony,
olvadt nyaflatty hó az aszfalton,
mindenkinek azt kívánom
hogy a karácsonyi menü mellett
legyen béke, szeretet és boldogság az asztalon!
lehullott falevelek röpülnek vissza a fákra
megtelnek az összetört üvegek
haldoklik a fájdalom,
nem több, mint a tükrön a pára
értelmet nyer a fekete,
mert nélküle nincs fehér
minden zokninak megvan a párja
és hogy vagy, az mindennel felér
mert ami eddig volt, az az üres lap
tudod, tanultuk, a tabula rasa
a kezdet kezdete, a tavasz első virága
hogy gyümölcsöt teremjen a fa
és táplálja a világot
megszülessen a szikra
és hozzon végtelen fényt, tündöklő lángot
rozsdás pici fémszív
és te vagy a sósav
nélküled meghalnék
köszönöm hogy vagy.
hó és szavak
szakadatlan szakad
végtelen végesség
álom-olvadás
határ mindenben
egykedvű boldogság.
létra visz el oda
ahol minden kezdődik
elolvad a hó
a víz tetőzik
rádió,zúgás: kék és fekete
készítsd fel a lelked az ünnepre.
deja vu szerű boldogtalanság ábránd
cikázik körbe egy négyszögletú szobában
és néha a gumifalakról lepattan a bánat.
menthetetlen, elárultál, kitikkadt oázis
álom elmék szüleménye, felkoncolt gumimacik vagyunk
mind, kivétel nélkül, és mi is a gumiszobában pattogunk
de mikor a bánattal összekocanunk akkor rinyálunk
nincs is semmi értelem, szar ez mese
az az úgynevezett élet, meg a szerelem, meg a végzet
nekem van tükröm, látom magam, azt mondták hogy disznó vagyok
de az a mocskos lelkiismeret mindig elhallgattat
és persze hogy nem szeret senki, én is nehezn viselem el magam
csak akkor nem vitatkozok magammal, ha tele a poharammal
mindegy hogy mivel, az úgyis szintetikus boldogság
egy szó is elég lenne
komolyan
de befejezem, mert
kopogtat a halál.
igen, a kaszájával
de kiszóltam neki, hogy nem vagyok ma itthon
mert még ahhoz is depis vagyok, hogy szódával kínáljam a őt.
Ha van olyan hogy lélek,
akkor most úgy érzem,
hogy a lelkemet
folyékony nitrogénbe mártották
és kalapáccsal egy rohadt nagyot rávertek.
Épp szanaszént repülnek
a matt-szürke szilánkok
fekete érzések
fájó csalódások...
de ez engem nem érdekel
mert mi az hogy lélek?
felesleges tépelődés
a lényeg hogy élek,
egyszer úgyis meghalok
és ha vége, akkor mindegy
magam után mit hagyok.
menni előre
sötétben kelünk
világosban alszunk
amit kell, tesszük
az életet élvezzük
ha kell megvetjük
és bemutatunk neki
mert felesleges hinni
ha odafenn van valaki
ő tutira nem engedi
hogy a Pokolban húzzanak
mindennap deresre
és ostorral csapkodják
a hátamat véresre
honnan tudják,
hogy nem vagyok perverz
és a szado-mazo az egyetlen
ami tényleg gerjeszt
mi van, ha a Pokol
szimpla kéjutazás
az élet az előjaták,
a halál meg a dugás.
Az igazi semmiben benne van minden,
mikor a csend a legnagyobb hangzavar
félhomályban, tükrökkel körbevéve
télből nyár lesz, őszből tavasz.
Nincs idő, se tér, se más
fekete-fehér minden
nincs már többé semmi csalás
csak sötét csillagok a világos égen.
Ez volt régen.
De már nem így van.
Feljön a hold, lemegy a nap
és égi dalokat fütyörész egy szellő
amiből megtudod, ki lehet ő.
A titokzatos X-betű
a talányok talánya
a férfiak riválisa
a nők álma
és ha ez kártya ő az ász
nincs többé megalkuvás.
A szerelem olyan, mint a bárányhimlő.
Látszik rajtad, de ha "elvakarod",
örökké csúnya nyoma marad...
Nincs is benne semmi fennkölt, csak kémia az egész
gennyedző nyíltsebek, milliónyi kelés
ha a szíved adod, az még mindig kevés
húzz kesztyűt, légy óvatos, ne vakarózz
a vágyak ágyában a hazugságok puha paplanjávol takarózz.
Sokáig tart a gyógyulási folyamat,
de minél később kapod el, annál inkább harap
a sok rózsaszín pillangónak titulált izé a gyomrodban
menekülj, a vírus már ott van a nyomodban.
van olyan, mikor nem vagy senki
csak egy folt a többi között
a mocskos világ lepedőn
azt teszel amit akarsz
ki látna téged
siess, mert a halál megelőz
nem kellesz senkinek
elkerül a szerelem
elszállt, mint a forró gőz
nem érdekel semmi
csak egy kicsit is éreznél
bár ne lenne mindig ősz.
úgy hallottam minden rendben
a hulla belefért a bőröndbe
mert így ért véget az az este
amikor a fiú végig a lányt leste
az ütemre vonaglott a teste
ő meg csak mosolygott, annyira szende
biztos kapható egy kis szexre
hát...ajánlatot sokat kapott
mert a lány után ezer srác koslatott
de ő csak sorban kosarakat adott
minden pasinak sárga lapot mutatott
a srác, aki itt a főszereplő
sem volt kevésbé megnyerő
odalépett a csinos lányhoz, hogy ő a nagy ő
egymásnak szánta őket a Teremtő
lány ezt meg sem hallotta
tagjait az alkohol mozgatta
fordult jobbra, fordult balra
egyszercsak fejbecsapta egy balta
merthogy a srác se józanul ment
aznap este víz helyett itta a szeszt
és amiért nem lett szex
a lány feje hirtelen leesett
Én kinn álltam az ajtó előtt
nevettem a sok vedelőt
és láttam, ahogy boldogan jött egy srác
a levágott fejjel orális szexet imitált.
Mikor végzett felkacagott
és diadalittasan elballagott
én meg csak néztem ki a fejemből bután
ez már nem rákkenról, ez már brutál...
hogy is hívják azt, amikor
érzed, hogy az agyad felforr
eldurran, robban, nem hallani mást
csak csatazajt meg szívdobogást
zizzen, serceg, karcos zörej
egy jéghegy magához ölel
és puffan csörren dübög a láz
éget a hó és fagyaszt a gáz
megtalálsz
én nem talállak
nem tudom hogy hol vagyok
pedig úgy szeretnék érezni
de úgy látszik hogy nem tudok.
emberek vagyunk
eszünk, iszunk, vagyunk, dugunk.
ennél többöt nem tudunk
csak folyjon medrében a folyó... hagyjuk...
Mondd meg nekem
ki vagy itt benn
nem látlak jól
a kép remeg
mert reng a föld
és árad a folyó
valahogy csendben
lenne most igazán jó.
Süvít a szél
és szakad az eső
ilyenkor egy forró ölelés
a legnagyobb erő
de ha elsodor az orkán
elnyelődök-e örökre az elmúlás torkán?
Holnap elveszted azt ami ma vagy
sötétlelkű fájdalom beszél majd belőled
nincs többé melegség, csak dühödt fagy
és az érzelem szikrája sem ég már benned.
miért változunk? mert a paradoxon átbaszás
megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel
csupán felesleges szeretet-pazarlás
de ha egyszer elfogy, a gyűlölet a fegyver.
Rózsaszín égalj
felizzó csikkek
elmúlt ábrándok
összekarcolt diszkek
álmatlan éjszakák
szerelmeslevelek
halott gyermekek
túlsúlyos felnőttek
kurva nemzedék
kibaszott társadalom
obszcén véleményem
büszkén vállalom.
kettőspont zárójel
álcázott öröm
meggondoltam magam
kitörlöm
kettőspont 's'
ez sem sok semmi
de ha már valami kell
ez jobban megteszi.
szimbólumvilág ez
szmájliözön
zivatar
árvíz
zűrzavar.
Ebből megint Bábel lesz.
mi kell ide? szenny és mocsok
perverz szex, és aberráltság
én leírom, amit tudok
elkorcsosult ez a világ.
miért csak az számít egy nőben
hogy mekkora melle van
vagy hogy a tizenéves mennyire részeg
hogyha zsebpénzt kap?
miért kell a szex úgy mint a víz
sok ribanc, és szexmániás pöcs
ez a jövő nemzedéke
belőlük lesznek a szülők?
na meg a pedofilok...
és a kakapornóra izguló gennyek
nem volt gyerekszobájuk
vagy mi bajuk van ezeknek??
csak a pornó, meg a chat szex
redtube, youporn, mi van még??
hamarabb baszik, minthogy nyolcosztályt végez
ennyit ért a pedaógia meg a nevelés???
na jó, hiába tépem a számat
és lehet, hogy jogtalanul okoskodok
de szeretném látni egyszer a tisztességes unokámat
aki nem részeg szexorgiától lesz az óvodában boldog.
Epilógus: A szeretkezés eredetileg csak az utódnemzést szolgálta. A fogamzásgátló megjelenésével azonban ún. szexuális forradalom indult meg. Az AIDS megjelenésével az emberek féktelen szexvágya megcsappant, ám napjainkban újra a reneszánszát éli a szex. Mire jó, hogy ösztönből cselekszünk? Lassan egy szintre kerülünk az állatokkal. Ideje mérlegelni... jóideje...
álmodni olyan jó lenne
hogyha tudnánk szabályozni
a jobb vagy bal szemünkre
fog az álommanó álom-port hinteni
szépet vagy rosszat kell látnunk
az legyen, amit éberen is vágyunk.
olyankor elsötétül lényünk
a történtekkel szembe nézünk,
de nincsen cenzúra, se kívánságműsor
más a megvilágítás,
objektív a reflektor.
Szerepelsz benne te, én, meg minden szarság
az összes gyűlölt szemét szarzsák
akikről napközben tudomást sem veszel
kísérteni visszatér, álmodban jön el.
de olyankor te sem önmagad vagy
hanem ami szeretnél
megtestesülsz erényekből: terminátor, vagy mittudomén
és lekaratézol minden szemetet
vagy rossz esetben felriadva dörzsölöd a szemedet
ez nem volt szép álom
ez valami szörnyűség
olyan mint az életed
meg az a kibaszott szar emberlét
és talán vissza alszol, talán virrasztasz némán
hogyha ez így megy tovább akkor maradsz egy niemand
és a hülye álom látod, mire volt ez jó?
kapja be komolyan az a köcsög álommanó...
tudod az a kiábrándító
hogy helyettem van hájas női disznód
szűk szemeiből hiányzik az értelem
ha meglátom-sajnálom-kifordul a belem...
milyen voltam neked? szép vagy okos
vagy elég volt hogy nem vagyok drogos
felvághattál velem a haveroknál
mint egy gumibabát, úgy használtál
csak a szex, meg a külső
mind disznók vagytok
vegyetek műpinát
beképzelt hülye faszok.
Kell egy állat.
de nem hangember,
akinek én kellek
és aki nekem kell,
olyan mint a villámcsapás,
ha meglát leteper,
gyere, falj fel, ölelj,
adj inni és vedelj...
ez a vétek órája
nem lesz game over
ne tiltakozz, látom rajtad
van mellettem még hely
a vágyat nem a boltból hoztad
mert benned is olyan tűz ég
ami bennem, gyere most
ha kihagyod, az őrültség...
Tudom, hogy létezel
tudom hogy vágysz rám
tudom, hogy érzed ezt
ne várj tovább.
